Nagyon rosszul zárult csapatunk számára a válogatott szünet előtti időszak, három bajnokit buktunk el egymás után. A helyzetünk emiatt nem túl rózsás tizenhat fordulót követően, kieső helyen állunk, ám az NB II-ben rutinosnak számító játékosunk, Dulló Martin szerint nincs veszve semmi, bent tudunk maradni.
Egyszer, évekkel ezelőtt már átélte ugyanezt a küzdelmet. A 2013/2014-es szezonban feljutottak a Csákvárral az NB II-be, s hatalmasat kellett harcolniuk azért, hogy megkapaszkodjanak a másodosztályban.
– Az NB III-at magabiztosan nyertük meg, erős csapatunk volt. Ehhez képest az NB II-ben az őszi szezon után tizenegy ponttal fordultunk… A téli szünetben aztán erősített a vezetőség és végül bentmaradtunk: az utolsó fordulóban a 96. percben lőtt góllal győztünk Ajkán, egy ponttal voltunk jobbak a már kieső riválisunknál – mesélte 26 éves belső védőnk, aki Vácról érkezett hozzánk, előtte hat évet húzott le Csákváron, s összesen 130-szor lépett pályára a második vonalban.
Az első év a legnehezebb Dulló szerint, meg kell ismerni az erőviszonyokat, fel kell venni a ritmust. Ebben a szituációban nagyon fontos a hazai pálya, ami plusz erőt ad. Sajnos esetünkben erre most nem támaszkodhatunk, hiszen a szentlőrinci pályánk felújítás előtt áll, így gyakorlatilag semleges helyszínen, Kozármislenyben fogadjuk ellenfeleinket. Nem túl nagy sikerrel: hét „hazai” bajnokink közül mindössze kettőt nyertünk meg, ötöt elveszítettünk, vagyis a lehetséges huszonegy pontból csak hatot szereztünk meg, ami 28,5 százalékos teljesítmény.
– Nem tudom, mi az oka annak, hogy otthon kevesebb pontot szereztünk, mint idegenben. Ugyanazt játsszuk, ugyanazokat az irányelveket követjük, ebben szerintem nincs eltérés. Sajnos az utolsó három fordulóban hullámvölgybe kerültünk, mindhárom meccset elveszítettük. Számítani lehetett rá, hogy hullámzó lesz a teljesítményünk, hiszen sok a fiatal és ezen a szinten rutintalan játékos, ennek ellenére nagyon dühös és egyben szomorú voltam a Csákvárral és a DEAC-cal szemben elbukott bajnokik miatt. Erre a két meccsre nagyon készültünk, ehhez képest elveszítettük őket. Pedig sokkal több van ebben a csapatban akaratban és küzdőszellemben. Ráadásul mindenkinek meg kell értenie, hogy ebben az osztályban egy-egy egyéni hiba tuti megbosszulja magát: ott volt például a Kazincbarcika elleni mérkőzés, amelynek az elején nem figyeltünk egy szögletnél, és végül emiatt 1-0-ra kikaptunk.
Csapatunk tizenhat fordulót követően, vagyis a bajnokság feléhez közelítve 14 ponttal a 18., kieső helyen áll. Az előttünk, még bentmaradó pozícióban lévő Dorog (és a Siófok is) 17 pontos, tehát mindössze hárommal szerzett többet. A helyzetünk nem rózsás, de nem is kilátástalan.
– A válogatott szünet jól jött nekünk, rendezni tudjuk a sorokat, rendbe tudjuk tenni a fejeket. Folyamatosan gyakoroljuk a csapat védekezését és támadójátékát, gyakorlatilag mindent újra felépítünk. Szükség van erre, mert például védekezésben az utolsó fordulókra kicsit szétestünk, könnyen kaptunk gólokat, ami korábban nem volt ránk jellemző. Úgy látom, mindenki maximálisan átérezte a helyzet súlyát, mindenki meg akarja ragadni ezt a lehetőséget, bent akar maradni a Szentlőrinccel az NB II-ben. A szezon előtt azt mondtam, hogy ez egy reális cél, és ugyanígy érzem most is! Ahhoz, hogy sikerüljön, véleményem szerint negyven-negyvenegy pontra van szükség. Nekünk most tizennégy van, s ha az őszi idényből hátralévő három meccsünkön legalább három pontot begyűjtünk, minimum tizenhéttel várjuk a folytatást. Mindez azt jelenti, hogy a második félévben hat-hét ponttal kell csak többet szereznünk, mint eddig, ami szerintem nem olyan vészes, képesek vagyunk erre!