Vezetőedzőnk, Gombos Zsolt nagyon jól érzi magát nálunk, szeret itt dolgozni – biztos, hogy ez is visszaköszön az őszi remek eredményeinkben.

A csapatunk nagyon fiatal, szűkös a keret, nem játszunk célfocit, mégis ott vagyunk a tabella második helyén az NB III. Közép csoportjában, s csak mi győztük le az éllovas PMFC-t. 

A nyáron sokan tartottak attól, hogy a jelentős változások miatt nem tudunk majd olyan eredményesen szerepelni, mint az előző szezonban. Ehhez képest tizenhét forduló után negyven ponttal másodikak vagyunk – tavaly az őszi idény végén tizenhat meccs alatt harminchatot gyűjtöttünk, amivel akkor az elsők lehettünk.

– Nyáron, amikor megkezdtük a felkészülést, csak tizenkét–tizennégy játékos volt az első edzéseken – fogalmazott vezetőedzőnk, Gombos Zsolt. – Bevallom, ez nem volt valami biztató, főleg úgy, hogy ez a létszám rövid időn belül lecsökkent nyolcra. Elgondolkodtam azon, hogy nem maradok, de a vezetők ígéretet tettek arra, hogy összehozzuk a keretet, és ez nekem elég volt a folytatáshoz. Jöttek is a fiatalok, és a felkészülés végére kialakult a csapat. Elég vékonyan vagyunk meg, hiszen tizenhét mezőnyjátékosra és két kapusra számíthatok, de köszönhetően a szakmai stáb és a masszőrünk remek munkájának, továbbá a Polar-rendszernek, szerencsére elkerültek bennünket a sérülések. Jellemző: a négy védőm végigjátszotta a tizennyolc tétmérkőzést.

Az előbb említette, hogy sorra jöttek a fiatalok. A Szentlőrinc az egyik legfiatalabb csapat a mezőnyben, mégis rendkívül eredményes. Minek köszönhető ez?

– Nagyon fiatal gárda jött össze, 21,3 év az átlagéletkor, a legidősebb játékosunk mindössze 28 esztendős. Nem volt még ennyire fiatal csapatom, de sokat dolgoztam az utánpótlásban is, ezért tudtam, hogy ennek mi az előnye és mi lehet a hátránya. Szerettem volna a tengelyben egy harminc feletti rutinos futballistát, de ez nem jött össze. Ennek hiánya többször megmutatkozott a mérkőzéseken, de az akarattal és a hozzáállással a csapat megmutatta, hogy mekkora potenciál van benne. Sokat dolgozunk, heti hat edzéssel készülünk a bajnokikra. A srácok figyelnek, alázatosak, keményen dolgoznak és fogékonyak.

Ezek után nem csoda, hogy láthatóan jól érzi magát nálunk…

– Ahol eddig dolgoztam, mindig gyorsan beilleszkedtem és alkalmazkodtam a klubhoz, játékosokhoz, a vezetőkhöz, a szurkolókhoz, a körülményekhez. Ausztriában hat évig voltam egy csapatnál, ezután három évet Nagykanizsán, majd egy szezont a ZTE-nél töltöttem, aztán jött Szentlőrinc. Nagyon megszerettem ezt a csapatot, beleértve természetesen a kiváló szakmai stábot, az operatív csoportot és a szurkolókat is! Minden héten hazautazom Zalaegerszegre, de mindig nagyon szívesen jövök vissza, hogy felkészítsük a fiúkat a következő mérkőzésre.

Ami általában hibátlanul sikerül. A Szentlőrinc a második helyen áll, egyetlen veresége van, s mi vagyunk az egyedüliek, akik legyőzték az éllovas PMFC-t.

– A csapat erőn felül teljesített, amikor elindultunk, sokan leírtak bennünket. A tizenhét mérkőzésen megszerzett negyven ponttal bármelyik NB-s bajnokságot vezetnének, de pechünkre itt van a csoportunkban egy kiváló Pécs, amelynek a legnagyobb esélye van arra, hogy jövőre magasabb osztályban szerepeljen. Büszkék vagyunk rá, hogy csak mi tudtuk legyőzni, főleg úgy, hogy azután kiverte a Magyar Kupából az NB I.-es Kisvárdát.

Az sem mellékes, hogy rendszerint az ellenfelek is elismerik: a Szentlőrinc játssza a futballt!

– A visszajelzések alapján szemmel láthatóan megváltozott az edzések intenzitása, a játékunk megvalósításához szükséges technikai és taktikai elemek számon kérése és kontrollálása. Megvan, hogy mit szeretnénk játszani, az ehhez vezető út hosszú, de jó úton járunk. Az első a védekezésünk megszervezése volt, majd jött az építkezés. Az NB-s csapatok közül mi kaptuk a második legkevesebb gólt, mindössze tízszer vették be a kapunkat. A játékunk hétről-hétre javul. Felépítjük a támadásainkat a védőtől a támadó zónáig, egy két érintővel. Játszhatnánk célfocit, hogy minél előbb eljussunk az ellenfél kapujáig és lehetőleg gólt szerezzünk, de az én felfogásom szerint nem erről szól a labdarúgás. Ez egy játék, amit a játékosoknak és a nézőknek is élveznie kell. A középpályásaim sem örülnének, ha a kapusom vagy a védőim ívelgetnék előre a labdát a támadóknak, őket pedig kihagynák a játékból. Egy-két érintő, minél több passz, csel, kreatív játék, szép gólok. Ez a foci! Aki folyamatosan követi a mérkőzéseinket, láthatja, hogy mi ezt játsszuk. Emellett természetesen sok energiát fektetünk a támadó és védő pontrúgásokba és az ellenfelek kielemzésébe is.

Az éllovas PMFC-től négy pontra vagyunk, a harmadik helyezett Monor nyolc pontra van tőlünk. Mi a célunk tavasszal?

– A célunk nem változott, az első hat hely egyikét kell megszereznünk. Az nem biztos, hogy a keretben lesz változás a télen, hiszen az erősítéshez olyan anyagi feltételek szükségesek, amelyekkel mi nem rendelkezünk. Nem titok, hogy ezen a szinten mi vagyunk az egyik legszerényebb lehetőségekkel rendelkező csapat.

(Cikk szerzője: Mayer András)