Az első fordulóban, Szolnokon csereként állt be, a Gyirmót ellen már a kezdőben volt, aztán lecserélték, a szegedi meccset pedig végigjátszotta – csapatunk NB I-es rutinnal felvértezett játékosa, Fröhlich Roland nagyon jó úton jár, hogy újra topformába lendüljön. Az első gólja már megvan szentlőrinci színekben, jöhet a többi!

- Jól látom, hogy meccsről-meccsre egyre jobb passzban vagy?

- Abszolút úgy érzem, hogy minden mérkőzésen jobb formában vagyok, a gól pedig csak plusz volt – mondta Fröhlich Roland, aki a napokban ünnepelte 32. születésnapját. – A futással nekem sosem volt problémám, de a kétéves kihagyás miatt azért most érzem, hogy van lemaradásom.

- Megjártad a hadak útját…

- A Soroksár játékosa voltam, amikor 2018-ban keresztszalag- és belső szalagszakadást szenvedtem. Sokat kellett miatta kihagynom. Amikor visszajöttem volna, elkezdett fájni a térdkalácsom. Utána Lipcsei Péterék meg akarták adni nekem a lehetőséget, de két–három hetente izomsérülésem volt. Aztán 2020 telén elszerződtem Bicskére, az NB III Nyugati csoportjába, mert azt tartottam a legfontosabbnak, hogy mindegy, hol, csak játsszam végre. Dragan Vukmir bízott bennem, végigcsináltam a felkészülést, két meccsen pályán is voltam tavasszal, de jött a koronavírus és félbeszakadt a bajnokság. Ezt követően most nyáron végig egyedül készültem, egészen addig, amíg nem igazoltam Szentlőrincre.

- Csapatunkkal pedig visszatértél a profi futballba, az NB II-be. Az eddigiek alapján mit gondolsz, megállja a helyét a Szentlőrinc a második vonalban?

- Eddig nekem és a csapatnak is minden a legjobban alakul. Úgy érzem, az első meccsen jól szálltam be, a másodikon már kezdőként szavazott nekem bizalmat Marián Sluka, a Szeged elleni találkozót pedig végigjátszottam. Nagyon jó volt látni, érezni, hogy mindhárom mérkőzésen pariban voltunk! A Szolnok és a Szeged ellen ki-ki meccset vívtunk, a Gyirmótot pedig úgy győztük le 2-0-ra, hogy csak az elején volt két lehetősége az ellenfélnek, utána viszont nem tudott minket igazán nagy nyomás alá helyezni. Szóval szerintem nincs félnivalónk! Persze a fiatalokban rögzülnie kell, hogy ez még nem jelent semmit, a folytatásban is ugyanígy kell hozzáállni minden meccshez, mert hosszú a bajnokság. Nem szabad kiengedni, ugyanerre a mentalitásra, koncentrációra lesz szükség a továbbiakban is. Ha pedig hullámvölgybe kerülünk és lesz egy–két rosszabb mérkőzésünk, nem törhetünk össze. Ha ezt megoldjuk, nem lesz gond a bentmaradással, amit reális célnak érzek.

- Jól érzed magad nálunk?

- Elárulom: nem mindegyik csapatnál ilyen jó a hangulat! A fiatalok lelkesek, hajtanak, meg akarják magukat mutatni, ami abszolút szimpatikus számomra. Mondjuk mindig támadnának, mennének előre – ilyenkor azért néha vissza kell fogni őket. A vezetőedzőnk, Marián Sluka jelezte is nekem, örül, hogy itt vagyok, mert tudom, mikor kell lassítani a játékot, és mikor kell nagyobb sebességbe kapcsolni. Nagyon örülök annak, hogy Szentlőrincen a kedvenc posztomon, irányítóként, nyolcas pozícióban játszhatok, itt érzem magam a legjobban, a legkomfortosabban.

- Mi a véleményed az eddigi eredményekről, az NB II-es mezőnyről, erőviszonyokról?

- Azt kaptam, amit vártam. Az NB II mindig is ilyen volt, itt bárki bárkit megverhet. Nagyon jól fogalmazott a vezetőedzőnk akkor, amikor azt mondta, mi mindenkit tisztelünk, de senkitől sem félünk. Nem is kell itt félni senkitől! Kellő lelkesedéssel, akarattal, küzdelemmel bárki ellen be lehet húzni egy meccset.