Egyetlen mérkőzés van már csak hátra csapatunk számára az idényből a Dél-nyugati csoportban, s ha győzünk Mohácson, mi leszünk a bajnokok. Csapatkapitányunk, Tamás László nem az első bajnoki címét szerezné meg hosszú pályafutása során, de nagyon vágyik erre a mostani elsőségre.

Az utolsó forduló előtt tiszta a helyzet: ha nyerünk vasárnap Mohácson, biztosan a tabella élén végzünk. Néhány héttel ezelőtt még sokkal bonyolultabb volt a szituáció, azóta azonban jött az iváncsai bravúr, majd legyűrtük a Dunaújvárost is, így pedig a magunk kezébe vettük az irányítást.

– Három-négy hete, egy hónapja érzem azt, hogy igazi csapattá kezdünk válni, most érzem a legjobban magamat ebben a közösségben – fogalmazott kiváló védőnk, Tamás László. – Mindenkiben tudatosúlt az, hogy csak akkor érhetjük el a célunkat, ha egy irányba húzunk.

Tapasztalt játékosunk szerint nem lehet kérdés, hogy mindez elég lesz-e egy mohácsi sikerhez. A vasárnapi bajnokival kapcsolatban optimista: „Nagyon bízom a srácokban! Rajta vagyunk egy hullámon, ami Iváncsán kicsúcsosodott. Tudom, hogy mire vagyunk képesek akkor, ha ég a ház, ha csak a győzelem az elfogadható eredmény. Jó meccsre számítok Mohácson, a hazaiaknak is győzelemre kell játszaniuk, ami szerintem nekünk ideálisabb, mintha jó lenne nekik egy iksz is.”

Két nap múlva tehát bajnokok lehetünk, ami Tamás László számára nem az első aranyérem lenne. Hosszú pályafutása alatt már többször átélte az ezzel járó felejthetetlen pillanatokat.

– A Szentlőrinccel kétszer nyertük meg a harmadosztályt, a Vasassal bajnok lettem az NB II-ben, és bár a Balmazújvárossal a második helyen végeztünk, de mivel ezzel feljutottunk az élvonalba, én ezt is a bajnoki címek közé sorolom. Nekem tehát ez lenne most az ötödik, de nem tudom megunni. Nagyon kell nekem ez az aranyérem, nálam a második lenne a sorban: valamiért nagyon magaménak érezném ezt az elsőséget, talán azért, mert csapatkapitány vagyok, no meg azért is, mert a pályafutásom vége felé közeledve érném ezt el – mondta 36 éves játékosunk.

Kívánjuk, hogy legyen meg az ötödik, Laci!