Fiatal kora óta a labdarúgás az egyik szenvedélye, ha nincs mérkőzése a gyerekekkel, akkor ő maga is rúgja a bőrt a Diana SE öregfiúk csapatában. Mai cikkünkben sportegyesületünk U17-es csapatának edzőjével, Egri Krisztiánnal beszélgettünk.

Hogyan kerültél a Szentlőrinci Sportegyesülethez?

- Edzői pályámat „C” licenccel a Székelyhidi SE-nél kezdtem Székelyhidi Pál és Udvardi Zoltán mellett, nekik köszönhetem, hogy a jelenlegi edzői karakterem kialakult. Ezt követően a PMFC-nél voltam több éven keresztül kis korcsoportoknál, majd négy évvel ezelőtt keresett meg a szentlőrinci egyesület, ahol jelenleg az U17-es korosztálynál dolgozom.

Miért és mikor szeretted meg az edzői pályát?

- Személyes motiváció hajtott az edzői pálya felé. Amikor megszülettek a fiaim, akkor csak annyit szerettem volna, hogy sportoljanak, de ahogy nőttek, látszott, hogy van tehetségük ehhez a sporthoz. Szerettem volna mellettük lenni, segíteni őket, így elvégeztem tanfolyamokat, UEFA-képzéseket, mellette pedig egyénileg is képeztem magam. Nem én lettem a legjobb edző a világon, mint sokan képzelik magukról, de saját tapasztalataimat kellő hitelességgel és megfelelő pedagógiai érzékkel át tudom adni a gyerekeknek, akiket úgy tudom motiválni, hogy a maximum felett teljesítsenek.

Mennyi áldozattal jár ez a munka?

- Inkább megoldandó feladatnak hívnám, mint áldozatnak, mert nekünk, akik a pályán nőttünk fel, ez az életünk. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám mellett, amit szintén nagyon szeretek, nem megélhetési edzőként dolgozhatok azért, hogy a gyerekek olyan közösség tagjai legyenek, amelyre az évek múltán szívesen gondolnak vissza.

Ha van másik munkád is, akkor mennyire nehéz azt összeegyeztetni az edzői pályával?

- A Pécsi Katasztrófavédelmi Kirendeltség polgári védelmi felügyelője vagyok, amely összetett feladatot jelent. Nekem a munkám a hivatásom, amit nagyon szeretek, a labdarúgás pedig az örök szerelem. Fontos megtalálni a munka mellett azt, ami kikapcsol és felkészít a munkám során a megfelelő helytállásra. Az átállás fontos a kettő között, hogy a gyerekek ne vegyék észre, hogy milyen gondokkal szembesülünk a mindennapokban, de fontos, hogy lássák, az élet nem csak a labdarúgás. Az edzéstervezések maradnak estére, illetve hétvégére, így mindig felkészülten állok neki egy napnak, hétnek.

Van-e bármilyen pillanat az edzői pályafutásodból, amit kiemelnél?

- Sok ilyen pillanat volt, mondhatnék sablonokat, de amik meghatározók voltak, azok inkább negatívumok, gyerekek kárára elkövetett igazságtalanságok, amelyek megerősítettek abban, hogy milyen nem szeretnék lenni.

Mik a kitűzött céljaid az idei és a jövő évi szezonra?

- Kicsi, de csupa nagybetűs egyesület a miénk, ismerem az értékeket, amiket képviselünk. Nem meghazudtolva magam, a csapattal az a célom, hogy minden mérkőzést megnyerjünk a bajnokságban, és a végén mi legyünk a dobogó legfelső fokán! Továbbá nagyon fontos, hogy minden játékosom a maximumot nyújtsa akaratban, hozzáállásban minden mérkőzésen. Szeretném segíteni az U15-ös és U19-es csapatunkat játékosokkal, ha szükségük van rá.

Mivel szoktad elütni a szabadidődet?

- A testedzés minden formájával (foci, kondi, bringa, futás), illetve heti egy alkalommal szaunázok, valamint az esti olvasás az extra jutalom.