A megyei I. osztály megnyerése után, a Szentlőrinc bajnokságot válthatott. A hazai labdarúgás átszervezése folytán, előbb kipróbálhatta erejét az együttes az akkori NB II Nyugati csoportjában, azután az NB III Dráva-csoportjában is. Egyik helyen sem vallott szégyent a baranyai kisváros futballcsapata.

Csupán emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy abban az időszakban létezett a Profi Nemzeti Bajnokság (PNB), az NB I (második osztály), az alatt volt sorrendben az NB II (harmadik liga), ahol a szentlőrinciek megkezdték a játékot. Az idényt bonthatnánk akár kettő részre is, ami állt egy 14, illetve egy 22 fejezetes sorozatból. Ez utóbbi már a Dráva-csoport néven volt ismert.

Szóval, az NB II-ben a Szentlőrinc a 3. helyen fejezte be a „rövid” kört. Ezután, még ősszel elindult egy némileg hosszabb menetelés, az átvariált NB III-as küzdelem. Annak a legvégén a Mészáros Ferenc edző által irányított klub a 2. helyen fejezte be a küzdelmeket. Az összesen 34 lejátszott párharcból 20-at sikerült megnyerniük, 8 végződött döntetlennel, 6 esetben maradtak alul a fiúk. Szereztek eközben 62 gólt, kaptak viszont 29-et, mialatt 68 pontig jutottak.

A szakmai vezető döntése alapján, az évadban 22 labdarúgó jutott szerephez. Természetesen nem egyenlő mértékben osztotta ki a perceket „Mészi”, de ez a sportágban már csak így szokott lenni. Legtöbbször kezdőként, ritkábban csereként jutott szóhoz minden fordulóban Armbruszt János, illetve Zámbó József.

A legeredményesebb futballisták vetélkedésében holtverseny alakult ki Szabó II Csaba, meg Lakatos László között. Mindketten 10-10 gólig jutottak, még abban is megegyezett a teljesítményük, hogy egyszer értek el duplát, nyolc ízben meg szólóban iratkoztak fel a góllövők közé, a jegyzőkönyvekbe.

Különlegességnek számít, hogy tavasszal Antal Sándor kapus 12 védése során nem kapott találatot. Ebből 11 volt a 90 perces teljesítmény, egyszer csereként szállt be a játékba. Kurucz Istvánt váltotta a gólvonal előtt. Még ősszel, Antal hálója két esetben maradt rezzenéstelen, ezért arcára viszont kiülhetett a mosoly a hálóőrnek, aki jól látta el feladatát.

Még véletlenül se feledkezzünk meg két focistáról, akik a most tárgyalt „vegyes” idényben mutatkoztak be, az alakulat színeiben. Pincehelyi Zsolt és Zámbó József ekkor indította meg a meccsstrigulák szorgalmas gyűjtögetését.

Akik pályára léphettek, a két sorozatban: Ángyán Norbert, Antal Sándor, Armbruszt János, Czeininger Ákos, Csépán Norbert, Csizmadia Ferenc, Elmájer Tibor, Kurucz István, Lakatos László, Lőrincz Sándor, Miczek Zsolt, Morvai Ferenc, Nagy György, Nyaka Tamás, Orlovics Gyula, Panta Péter, Papes Gábor, Pfeiffer Ferenc Pincehelyi Zsolt, Reith Róbert, Szabó II Csaba, Zámbó József.