Cseppet sem egyszerű szezon következett a Szentlőrinc számára. Az akkori NB II Nyugati csoportjában próbált szerencsét a csapat, ahol nagy szégyen nem érte. De kiderült, azért a mérce olyan magasan van számukra, ami a lehetőségeiken is túlmutat. Kirándulásnak, erőfelmérőnek persze jó volt a kaland, 2004-ben, illetve 2005-ben.

Korábban is szerepelt az NB II Nyugati osztályában a Szentlőrinc, de azért az valami más volt, 2000 őszén. Akkor éppen átszervezték a hazai labdarúgást (ilyet láttunk már rengeteget!), tehát az nem volt egy teljes évad. A 2004-2005-ös viszont 30 játéknapon keresztül zajlott. A végén az újonc a 11. helyen végzett. A 12 siker mellett 5 döntetlen 13 vereség állt a nevük mellett. Eközben szereztek 46 gólt, kaptak 39-et, miközben 41 pontot is magukénak mondhattak, a végelszámolás során.

A rajt rosszul sikerült, de ezt minden osztályváltó, vagy inkább a legtöbb, a saját bőrén szokta tapasztalni. Akkoriban, 2004. augusztus 8-án, a Celldömölk vendégeskedett Szentlőrincen. El is vitte a három bajnoki pontot az ellenfél, 1-2 lett a vége. Ezután még három vereség következett sorrendben. De a negyedikről kiderült, hogy mégis győzelem volt!

Az idény első sikere nem a pályán, hanem a tárgyalóasztalnál érte el a ’lőrincieket. Akaratuk, tudtuk nélkül jutottak 3 bajnoki ponthoz, a Barcs ellenében, idegenben. Ahol a rendes játékidő végén 2-0 volt az állás. Abból lett 0-3, mert a barcsiaknál egy rossz, szabálytalan csere folytán nem megfelelő összetételű volt a pályaválasztó felállása. Mindezt el is ismerték, a megfelelő bizottság pedig a vendégek javára írta jóvá a 3 bajnoki pontot.

Az NB II legnagyobb „meccsgyűjtője” Gálffy Péter volt, aki 28 találkozón lépett pályára, az új közegben. Mögötte négyen jöttek, a maguk 27 erőpróbájukkal. Közöttük volt Horváth György, Laki Zoltán, Berkics György, valamint Lóth József.

A bajnokság 46 szerzett góljából összesen 12 fűződött Laki Zoltán nevéhez. Csak három találattal maradt el mögötte Lóth József, aki 9-ig jutott el. A képzeletbeli házi dobogó legalsó fokára Szabó II Csaba állhatott volna fel, 6 góljával.

A hálót az idény során hárman védték. A korábban is említett Horváth György (27) mellett Löcher Dénes (2), illetve Békési András (1) kapott lehetőséget, Toma Árpád vezetőedzőtől. Csak Horváth tudott „nullás” produkciót bemutatni, 9 esetben. Egyszer viszont a megállapított végeredmény esetében, tényleges keretek között kétszer is zördült a hálója. Ennek ellenére, a „góltalan” védések helyi „királya” mindenképpen György, aki összesítésben túljutott 100 olyan fellépésen, amikor hibátlanul zárt, az előtte játszó védelem.

Akik pályára léptek: Armbruszt János, Békési András, Berkics György, Csépán Norbert, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Gulyás Gergő, Kutas Gábor, Laki Zoltán, Lóth József, Löcher Dénes, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Strigencz Péter, Szabó II Csaba, Szakál Béla, Tolnai Gergő, Varga Zoltán, Veit Péter, Wágner Csaba, Zámbó József.