A Szentlőrinc labdarúgóinak históriájában, a második aranyérem a 2005-2006-os évadhoz köthető. Az NB II-es „kirándulás” után a csapat visszatért abba az osztályba, ahol markánsan meghatározó alakulatnak számít, immár egy évtizede. A vetélytársak tapasztalhattak is, ki a jobb. Veretlenül lett bajnok a „banda”, ami mindig, bármelyik osztályban bravúrnak számít.

Csak képzeletben, de emeljünk kalapot Mészáros Ferenc előtt. Hiszen az ő vezetésével jutott a csúcsra a Szentlőrinc SE. A 30 csatából 22-őt sikerült megnyerniük, a tanítványaival közösen. A 8 döntetlen mellett verség nem akadt. A 73 szerzett gólra 17 volt a riposzt, a vetélytársaktól. A 74 bajnoki pont mindennél többet elárul a fölényről. Két olyan ellenfél akadt, akiket nem sikerült megverni. A Komló, illetve a Dombóvár ellenében minden küzdelem döntetlenre végződött.

Az egyéni teljesítményeket, éves rekordokat szemlézve, Leipold Péter, illetve Wittrédi Dávid volt a „király”, hiszen mindketten 29 esetben kaptak lehetőséget a vezetőedzőtől. Mégis Leipold a jobb, mivel 27 esetben volt a kezdőcsapat tagja. Utánuk szoros a mezőny, hiszen Laki Zoltán, meg Pincehelyi Zsolt is 28 mérkőzést jegyez. De Lakit egyszer kiállították, ezért kapott egy eltiltást is, ezért nem lehetett egyel több strigulája.

A szentlőrinci legnagyobb gólvágó a szezonban Laki Zoltán volt, a maga 24 góljával. Ami nagyjából az éves, 73-as termés harmada, vagyis igazán remek teljesítménynek számított. Már megszokott dolog, hogy a gól kategóriában Pincehelyi örökké ott van a jók között. Akkor 10-ig meg sem állt, így sikerült megelőznie Gállfy Pétert, ő 8-is jutott. Hárman 42-ig nyomultak, amit sok csapat elfogadott volna, éves teljesítményként. Hiába, egy bajnokcsapatnál nem lehet lazítani! Ennek szellemében ne feledkezzünk meg a hétgólos párosról, Wittrédi Dávidról, meg Schwedics Zoltánról sem.

A kapusok dicsérete természetesen a védőknek is szól. Hiszen 18 csatában nem rezdült a Szentlőrinc SE hálója. Ebből az amúgy 26 játékot vállaló Horváth György 15-öt mondhat magáénak. Egyet Békési Andrással közösen, hiszen Horváth kezdett, aztán átadta a posztját. Helyettesítője ezután még négy esetben állhatott a gólvonalra, abból háromszor nem kapott találatot.

A ’lőrinci focitörténelemben egy kissé előre kell szaladnunk, ha egy különleges, nehezen megdönthető rekordról szeretnénk szót ejteni. Mivel a 2006-2007-es évadban, az első 11 meccsen szintén veretlen maradt a „csodacsapat”, hát 41 sikeres fellépéssel dicsekedhetnek, országnak, világnak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, miszerint, a sor 42 elemből áll, mert a 2004-2005-ös évadban, a 30. napon szintén nyertek a fiúk. Ezzel aztán elmondhatják, hogy 2005. június 12-e és 2006. október 12-e között senki sem tudta elverni őket, bajnokin. A két vesztes összecsapás között tehát 883 nap telt el. Bárki nekiállhat, megpróbálhatja, ám nem lesz egyszerű egy ilyen utat bejárni!

Akik pályára léptek: Armbruszt János, Békési András, Berkics György, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Karsai Dániel, Krász Zsolt, Krausz Zoltán, Kutyáncsánin Jevrem, Laki Zoltán, Leipold Péter, Lóth József, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Schwedics Zoltán, Wittrédi Dávid, Zámbó József.