Sok-sok kiemelkedő szezonja volt a Szentlőrinc SE együttesének, az elmúlt évtizedben. Feltétlenül ezek közé tartozik az az idény is, amikor id. Labricz Attila edző vezetésével ismét bajnoki címet ünnepelhettek a játékosok, meg persze a közönség is. Az aranyérem frappáns „válasz” volt a korábbi szezon bronza után.

Az NB III Dráva-csoportjában, a vetélytársak számára eléggé nyilvánvaló lehetett, hogy az első helyre melyik „brigád” a legesélyesebb. Az első 13 játéknapon csak győzelmek álltak ugyanis a lőrinciek neve mellett. Igaz, utána akadtak vereségek is, ám ez sem befolyásolhatta jelentősen a végeredményt. Az 1. helyezést 34 meccsen sikerült elérni. Ezek végén 26 győzelem, 5 döntetlen, meg 3 vesztes küzdelem állt a táblázaton. A 89 megszerzett gól ellenében azért az ellenfelek is szereztek 24-et, miközben 83 ponttal fejezték be a kisvárosi futballisták az évadot. Sok öröm, kevés bánat, ennyi a rövid leltár!

Hosszú volt a bajnokság, ezért aztán végig senki sem volt a pályán. A 34 Szenrlőrinc-mérkőzésből csak egyet mulasztott el Krász Zsolt. Igaz, akadt olyan, amikor lecserélték, sőt váltóként is bejött, de a 33 fellépés azért szép szám. Darabra egyel ugyan elmaradt mögötte Pincehelyi Zsolt, Tamás László társaságában, viszont utóbbiak midig kezdők voltak. Ezért időben jobbak, ha már ennyire árnyaljuk a dolgokat. De a percalapú kimutatás egy kissé bizonytalan volt akkoriban, az NB III-ban, ezért maradjunk a fix pontoknál, a 32-32 „munkaegységnél”. Mint egykor tették azt a termelőszövetkezeteknél, az értékeléseknél, mérőszámként.

A házi góllövőlista is érdekesen alakult. Hárman lépték át a tízes határt. Közülük Zrínyi Miklós volt a legjobb, aki 19 esetben keserítette meg a kapusok életét. Őt követte Varga Zoltán, 14 találattal. A 13-as ebben esetben nem volt szerencsétlen, legalábbis Pincehelyi Zsolt számára, aki annyit vágott. Más esetekben kimaradna, de itt most kivételt teszünk, mivel Leipold Péter 9 hálózörgetése majdnem belefért a kétszámjegyű kategóriába. Egy klubtörténetnél ez a fajta megalkuvás elnézhető. Természetesen, az ellenfelek kilencgólosairól egy szót sem ejtünk, soha!

A védelem sem gyengélkedett, a 17 gólnélküli csata éppen 50%-os mutató. Azzal már lehet bajnokságot nyerni, miként a fentebb, mellékelten taglalt „ábra” is bizonyítja. Cseppet sem mellékesen, azt tökéletesen tudhatjuk, hogy Horváth György 30 meccsen védett, míg Berki Balázs 5 esetben védhetett. Vagyis, egyszer felváltva őrködtek a gólvonalon. Ezért nem is lehet kibogozni, a Bóly elleni 9-2-es összecsapáson ki kapta azt a kettőt, amit a vendégek bevarrtak. Úgyhogy ezt itt ne feszegessük, mert egyelőre nincsen válasz rá.

Akik pályára léptek: Abou Warda Renátó, Alvári Attila, Armbruszt János, Berki Balázs, Berkics György, Bodó Péter, Gálffy Péter, Gunszt Péter, Hámori Árpád, Horváth György, Horváth Szabolcs, Krász Zsolt, ifj. Labricz Attila, Leipold Péter, Lóth József, Németh Ádám, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Tamás László, Tóth Ákos, Varga Zoltán, Zámbó József, Zrínyi Miklós.