Ha elfogadjuk azt a sportban ismert alapigazságot, miszerint nehezebb egy címet megvédeni, mint megszerezni, akkor különleges évet fejetek be a Szentlőrinc SE labdarúgói. Ugyanis dupláztak, a labdarúgó NB IIII Dráva-csoportjában. Vagyis annyira megtetszett nekik a dobogó legfelső foka, hogy ott is maradtak, egy újabb szezon erejéig. Ezzel az egyesület történetében is új fejezetet nyitottak.

A 2008-as őszről annyit érdemes megjegyezni, az a szokásos, „nagy menetelések” kategóriájába tartozott. Hiszen id. Labricz Attila vezetőedző irányításával, a 12 győzelem mellett 2 döntetlen, meg 1 vereség állt a csapat neve mellett, a táblázaton. Az első tavaszi forduló is nyertesre sikeredett, aztán valami „eltört” a gépezetben. Két vereség jött, majd id. Labricz távozott a kispadról. Érkezett helyette Kovács Imre, aki pont nélkül mutatkozott be. Utána ellenben, sorrendben 11 nyertes mérkőzést lehetett feljegyezni. A végén tehát az 1. helyen kötött ki az a „gálya”, vagyis túlélték a helyi vihart, vélt hajótörést. Korábban, legfeljebb az NB II-ben akadt hármas vereségük, egymás után.

A gyorsleltár szerint tehát 30 fellépés után 24 sikert, 2 döntetlent, meg 4 sikertelenséget mutatott a statisztika. Az ellenfelek 82 gólt kaptak, a ’lőrinciek meg 23-at szedtek be. A 74 pont kiemelkedő teljesítménynek számít, még akkor is, ha korábban akadt több is.

Az évadban a legbiztosabb pont a csapatban Leipold Péter volt, aki a 30 játéknapból 29 esetben volt a gyepen, végig kezdőként, csere nélkül. Hozzá hasonlóan teljesített Horváth György kapus, aki ugyanannyiszor segítette a menetelést, bár egyszer lecserélték. A 28 mérkőzést jegyző Tamás László is kellően fontos személynek számított.

A góllövés területén sikerült új klubcsúcsot felállítani. Nem a mennyiségi mutatóban, mert akadt a 82-nél több, korábban. De 18 labdarúgó volt eredményes, ráadásul öngólos nem akadt közöttük, az összes saját termés volt. Mivel pedig sokan voltak, hát szoros volt a végső sorrend. Az élen Leipold Péter végzett, a maga 11 góljával. Tízig jutott Pincehelyi Zsolt, Zrínyi Miklós társaságában. Utánuk Berkics György következett a sorban, 9-cel, aztán Lóth József állt, 8 gólörömmel. Öten tehát vállaltak 48-at, a maradékon 13-an osztoztak meg, cseppet sem testvériesen.

Itt egy pillanatra álljunk meg, mert azért azt ne feledjük, Horváth György, a „mindenes” kapus két esetben is betalált a kollégák hálójában. Ugyanis elvállalt kettő 11-est, amit nem is hibázott el. Ezzel írva egy érdekes bekezdést az év, illetve a gárda históriájában.

Ha már Horváth, akkor 14 gólmentes mérkőzés mellett sem mehetünk el említés nélkül. A cseréje, Berki Balázs is csavart egyet az ügyön. Gól nélkül fejezte be a bajnokságot, igaz, csupán két esetben kapott lehetőséget a védésre. Egyszer végig, egy alkalommal meg csereként jutott szóhoz. Amúgy, a védőkre sem lehetett sok panaszuk a szimpatizánsoknak.

Akik pályára léptek: Abou Warda Renáró, Alvári Attila, Armbruszt János, Arnold Zoltán, Berki Balázs, Berkics György, Dalmi Tibor, Dara Gábor, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Keresztes Kornél, Leipold Péter, Lóth József, Müllerlei Szabolcs, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Somogyi László, Tamás László, Tóth Ákos, Varga Zoltán, Zámbó József, Zrínyi Miklós.