Az már teljesen természetes, hogy az évek múltak, idények teltek, de a Szentlőrinc SE nélkül a dobogó elképzelhetetlen lett. Ez történt a most taglalt idényben is, amikor edzőváltások is jelezték a változásokat. Minden gond, váratlan eredmény ellenére, azért a bronzérem megkaparintása sikerült, ezzel fenntartva egy megszokott folyamatot. Amit legfeljebb az ellenfelek unhatnak, de tenni csak keveset tudtak ellene.

A végelszámolás után megállapíthatjuk, volt jobb, de nem sikerült balul a 2009-2010-es évad. A 3. hely 26 forduló után született meg. Ebből 14-et nyertek meg a ’lőrinciek, 7 döntetlen, meg 5 vereség mellett. A harmadik helyezett szerzett 47 gólt, kapott 23-at, miközben 49 pont került a nevük mellé, a táblázaton.

Ősszel, néha nyikorgott a gépezet, Kovács Imre irányítása mellett 4 vesztes meccs is becsúszott. Ezután, egy forduló erejéig, megbízott szakvezetőként Kapronczai János állította össze a csapatot. A rövid mérlege 1 döntetlen lett. Tavasszal már Ott József állt a kispad mellett, egyetlen elbukott csatát kellett megélnie, 3 pontosztozkodás mellett. A többi harcból rendre sikerrel kerültek ki a játékosai.

Az egyéni kimutatásokat böngészve megállapíthatjuk, miszerint 26 esetben volt a gyepen Leipold Péter, igaz, egyszer „csak” csereként. Ugyanannyiszor állt rendelkezésre Müllerlei Szabolcs, de nem folyamatosan. Akadt, amikor „lekapták”, máskor meg „bedobták”, de mindig ott volt, a fontos pillanatokban. Egyel kevesebb lehetőséget kapott a játékra két focista, mégpedig Pincehelyi Zsolt, illetve Somogyi László.

A góltermés, a korábbiakhoz képest egy kissé megcsappant. Senki sem jutott 10 fölé, de még a kétszámjegyű érték sem jött össze, egyetlen támadónak sem. Összesen 16-an voltak eredmények, ám akadt közöttük egy öngól is. A legveszélyesebb gólvágónak az évadban Pincehelyi Zsolt bizonyult, 8 góllal. Utána három „ötös” következett, Leipold Péter, Bodó Péter, illetve Kiss János személyében. Utóbbi egyszer négyet vágott, idénycsúcsként, gárdán belül.

A védelem sem volt annyira megbízható, mint korábban. Egy esetben „sikerült” még egy négyesbe is beleszaladni, ami azért nem olyan gyakori eset, a klub teljes történetében sem. A „felhánytorgatott” eset a Baja ellenében történt meg, idegenben. Akkor a pályaválasztók erős gárdával rendelkeztek. Legalábbis ezt terjesztjük, a „mieink” védelmében! Ennek ellenére azért összejött 12 „nullás” védekezés. Abból Horváth György jegyzett 8-at, 4-et meg Nagy Viktor ért el.

Akik pályára léptek: Andruskó Attila, Armbruszt János, Berkics György, Bodó Péter, Horváth György, Kalmár Zsolt, Kiss János, Krász Zsolt, Kresz Levente, Leipold Péter, Lóth József, Máté Győző, Molnár Gábor, Müllerlei Szabolcs, Nagy Viktor, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Somogyi László, Szabó II Csaba, Szabó Krisztián, Tamás László, Tóth Ákos, Zámbó József, Zrínyi Miklós.