Emlékezetes évadnak lehet minősíteni azt, amiről itt és most olvasni lehet. A legszebb szentlőrinci hagyományok éledtek újjá az NB III Közép csoportjában. A labdarúgócsapat számára az ősz 36 pontot hozott – a tavasz azért kevesebbet ért, de a 27 sem megvetendő érték. Turi Zsolt munkájának gyümölcse édesnek volt mondható, legfeljebb az ellenfelek számára tűnt savanyúnak a szőlő. Már ha egyáltalán az őszi szüretet ide lehet citálni. De miért is ne lehetne? Hiszen a baranyai kisváros környékén is akadnak tőkék.
Jobb, ha a nehezén mindenki hamar átesik. Nyilván nem pont így tervezte Turi Zsolt, de két vesztes összecsapással indult a sorozat. Hat pont helyett hulla, ami bosszantónak tűnt. Utána viszont, ennek kontrájaként, tucatnyi győzelem sorjázott. Jobb volt így, mint fordítva! A tél beállta előtt rendeztek még egy ráadás kanyart is, már ’19-et idézve, de az „ment a levesbe”. Az igazi rügyfakadáskor ellenben három pontosztozkodásra érkezett két hárompontos ütközet. Igaz, egy vereség is becsúszott a 22. napon, de erre írta Joseph Heller a 22-es csapdája című, örökérvényű háborús regényét. A végjáték meg szinte diadalmenetre hasonlított. Öt teljes siker, háromszor 1–1 pont, azért erre panaszkodni már felesleges lenne. Sírásra csak kevesek szája görbült, legfeljebb azoknak, akik nem látták a hatékony futballt. Minden elfogultság mellett bátran (minek félni, ha itt a dicsérek ideje?) kijelenthetjük, a harmadik osztályban egészen jó gárdává nőtte ki magát a játékoskeret. Az edzőről, Turi Zsoltról meg annyit, hogy soha nem lehet olyan jó szakember, mint amilyen játékosnak számított egykoron. Ahhoz ő túl jó volt, önmagával szembeállítva.
A 30 játéknap során az első 21 esetben Pacéka Norbert nevével kezdődött az összeállítás. Csupán 16 gólt kapott, tíz alkalommal azonban minden fogott, mint a friss festék. Helyettese, Hajagos Tamás 9 fellépése is sikeresnek értékelhető, hiszen csupán 5 esetben jártak túl az eszén, meg a kezén, esetleg a lábán. Ötször ellenben nem kellett maga mögött kotorásznia a háló mélyén.
A gólfelelősök 53 esetben adtak mattot a vetélytársak védőinek. Tizenhatan osztoztak a találatokon, vagyis nem volt szűk a merítési lehetőség. A helyi trónra Sili Luka ülhetett volna fel (13 gól), míg trónfosztásra tört Hampuk Ádám (12), de a nevezett ülőalkalmatosság nem is létezik a lőrinci sporttelepen, csupán a képzeletben. A harmadik Keresztes Bence (6) tisztes távolságból követte az élenjárókat. Duplázás többször is sikerült, Hampuk (2 esetben), Sili (2), Keresztes (2), Bodó Péter (1), valamint Tihanyi Olivér (1) járt élen ebben a kategóriában. Hat esetben ellenben minden csatár kivette a szabadnapját.
A pályán voltak: Aszalós András, Bata Kristóf, Bodó Péter, Fenyvesi Olivér, Fonyódi Bálint, Hajagos Tamás, Hampuk Ádám, Harsányi István, Havas Attila, Hleba Tamás, Keresztes Bence, Kisari Tibor, Milikic Aleksandar, Nagy Ronald, Németh Márk, Niedermayer Máté, Nikic Nemanja, Pacéka Norbert, Sili Luka, Temesvári Máté, Tihanyi Olivér, Tóth Adrián, Vajda Roland, Vojnic Darko.