Akár liftkezelői vizsgát is tehetett volna Turi Zsolt, a csapat edzője. Le-fel, ez volt a módi, a labdarúgó NB III Közép csoportjában. Persze – senkit meg nem sértve –, ha a főnöknek olyan játékosai lettek volna, mint amilyen egykoron ő volt, akkor azért kevesebb gondja akadt volna a szezon közben. De erre szokták mondani, hogy ez azért lehetetlen, mert akkor már régen elvitte volna őket egy élvonalbeli gárda. Ez meg itt ugye a harmadosztály volt, abban is egy hetedik helyezéssel, ami azért nem rossz eredmény!
Két fordulóban nulla pont. Minden csapat rémálma, az autósoknál ilyenkor szoktak kuplungot cserélni, hátha az csúszik. Harmadjára aztán megérkezett a hárompontos siker is, ami a makóiak mérlegét rontotta le. Utána ellenben, a nyolcadiktól a tizedik játéknapig kilenc pont sikeredett, többet akkoriban nem osztottak ki. Az utolsó három őszi eseményen 1–1 pont jutott, működött hát a felvonó, ide-oda. A 2018-as tavaszon, márciust 30-ától kezdve összesen öt nyerést lehetett feljegyezni zsinórban. Ami fontosnak számított, bár akkor még senki sem sejthette, hogy a záró részben, három héten át egy pont sem jut majd a fiúknak. A végére 42 egységet mutatott a táblázat, a 7. helyen. Létezett fényesebb idény is, de sírni azért nem kellett különösebben.
A 30 forduló során 31 játékos léphetett a pályára, ez azért nem kevés. A „perckirályi” címet Németh Márk kapta volna, hiszen egy pillanatot sem mulasztott el (2700). Kétszer is lecserélték Dudás Dánielt, így a többiek összesen 17 percig voltak kénytelenek nélküle focizni a rendes játékidőket nézve, ami elég „súlyos fegyelmezetlenség” volt a részéről. A 28 vonás Paceka Norbert neve mellé került, de róla lesz még szó, mert nem a mezőnyben szorgoskodott.
A kapuba csupán ketten állhattak be bajnoki találkozón, de igazságos arányosságról nem szólhatunk – ám ez legyen a vezetőedző felelőssége. Túllépve a szakmai kérdésen, Ambrusics Róbert volt a kezdő az első két játéknapon, aki négy gólt (2+2) kapott ezeken a találkozókon. A harmadik játéknaptól Paceka Norbert volt az úr a saját 16-osán belül. Már amikor, mert 28 meccsen 38 esetben bizony nem tudott hárítani. Ez nem kritika, csupán tény. Az már inkább dicséret, miszerint nyolc ízben rezzenéstelen maradt – nem a tekintete, hanem a hálója.
A támadások 43 esetben fejeződtek be sikeresen. Ami nem túl sok, bár olyan szurkológárda még nem nagyon akadt a világon, amelyik a sokkal többre se várt volna még ráadást. Tizenhatan voltak eredményesek, de ebből akadt egy „önkéntes” is, de az ő nevét mindenki keresse a Paks II csapatának honlapján. A helyi gólvágók közül Dudás Dániel kilencig jutott, egyszer duplázott. Kettővel maradt le mögötte Hampuk Ádám (7), ötnél állt meg Tóth Adrián.
A pályán voltak: Ambrusics Róbert, Aszaló András, Berdó Valentin, Bodó Péter, Bodor Máté, Csőke Patrik, Dudás Dániel, Fenyvesi Olivér, Hampuk Ádám, Havas Attila, Házi Bene, Jukics Patrik, Keresztes Bence, Kiss Márk, Királyházi Bence, Kovácsevics László, Kuttor Dávid, Mayer Milán, Nagy Ronald, Németh Márk, Niedermayer Máté, Paceka Norbert, Pergel Bence, Szilvási Zoltán, Temesvári Máté, Tihanyi Olivér, Tóth Adrián, Vajda Roland, Vágner Attila, Virág Szilárd, Zelenyánszky László.