Első alkalommal indulhatott a magyar labdarúgás második vonalában a Szentlőrinc SE. De az NB II-ben mégsem számított újoncnak, hiszen ott már korábban is megfordult a csapat. Csakhogy, az csupán nevében volt NB II, egy átszervezés okán, de azért még harmadik osztályt takart a csoport. Ezt fontos tudni, tehát ahol neveztek a fiúk, az fölött már tényleg csak egyetlen osztály létezett. A húsz egyesület végső rangsorában a kisvárosi legények a 16. helyen végeztek. Nehéz volt az idény, de sikerült elérni a kitűzött célt!
A felvidéki Nagykürtösön, mai értelemben Szlovákiában született Marian Sluka, az új vezetőedző. Vele vágott bele a nagy kalandba a Szentlőrinc. Fejesugrás volt ez az ismeretlenbe, egyenesen a toronyból – de szerencsére akadt víz a medencében, méghozzá kellően mély. Így aztán nem lett életveszélyes a gyakorlat. Az első NB II-es győzelemig sem kellett túlságosan sokat várniuk a drukkereknek. A második játéknapon, a Gyirmótot fogadta csapatunk, a vége 2–0 lett, vagyis kiderült, azért ott is lehet keresgélni valamit, egy kisebb egyesületnek is. A legkritikusabb szakasz tavasszal érkezett el, amikor a 23. fordulótól a 31. napig, 9 mérkőzésen csupán 4 döntetlennek lehetett örülni. De a rossz széria megszakadt, a gát átszakadt, a végére már nem kellett rettegve számolgatni a pontokat.
A rendkívül hosszú, 38 fordulós sorozatban 32 futballista léphetett a gyepre, szentlőrinci színekben. A filmbéli Ságvári Endrének is 32 neve volt, tehát utánozták Huszti Péter színművészt. A legkitartóbb Nagy Barnabás volt (34 meccsen, 2787 perccel), mögötte zárt Harsányi István (34/2438). A harmadiknak Kapronczai Gergely (33/2023) ért volna célba, ha lett volna ilyen kategória is.
Kapusból három akadt, ez egy szinte végtelen sorozatban nem kirívó szám. A legtöbbször Hajagos Tamás védhetett (22), ezek során 20 gólt kapott, de 9 esetben hibátlanul teljesítette feladatát. A 16 meccses Slakta Balázs kapta a legtöbb találatot (32-t), Pacéka Norbert pedig a zárónapon állt a gólvonalon Siófokon, a kapuját pedig nem sikerült bevenni.
A góltermés nem volt túlzottan gazdag, de ez mégis egy magasabb osztály volt, a korábbiakhoz képest. Tizenöten tudtak eredményesek lenni, bár csak tizennégyen örülhettek ennek, mert az ellenfelek közül egy csákvári játékos kaput tévesztett. A négy volt a legtöbb, az Sili Lukának, meg Harsányi Istvánnak jött össze. A hármasok szűk táborában Fröhlich Roland, Torvund Alexander, valamint Mervó Bence szerepelt. Nem a Szentlőrinc adta az osztályban a gólkirályt. Ettől függetlenül Törőcsik Péter egyszer duplázott, ráadásul a rendkívül fontos Békéscsaba elleni hazai találkozón. Ilyen családnévvel természetesen mindez nem volt meglepetés.
A Szentlőrinc így történelmi első profi szezonjában sikeresen kivívta a bentmaradást és Marián Sluka játékosai nyártól készülhettek a második NB II-es szezonra.
A pályán voltak: Abdouarzakou Gamil, Aszalós András, Babinszky Bence, Czuczi Péter, Cenaj Drilon, Dulló Martin, Forgács Dávid, Fröhlich Roland, Hajagos Tamás, Harsányi István, Havas Attila, Hesz Olivér, Hleba Tamás, Kapronczai Gergely, Keresztes Bence, Kovács Dávid, Kondor Kristóf, Lehoczky Roland, Matic Srdan, Mervó Bence, Molnár Róbert, Nagy Barnabás, Nikic Nemanja, Pacéka Norbert, Pretzl Milán, Sinkovits Dávid, Sili Luka, Slakta Balázs, Torvund Alexander, Törőcsik Péter, Újvárosi Ádám, Vajda Roland.